Szentivánéji álom

2008. március 1.

A februári hónapban az orvosságot kerestük az elmaradt nyílt órára, ami William Shakespeare, Szentivánéji álom című színdarabjában teljesedik ki.
Miután mindenki megpróbálta magáévá tenni a már eleve horrorisztikus szappanoperához hasonló szöveget Arany János kicicomázott fordításában, (amelynek olvasása közben az ember úgy érzi magát, mint Alice Csodaországban), belevetettük magunkat a témába, ami első nekifutásra nem igazán ment.
Tanárainkkal órákat töltöttünk a gordiuszi csomó kibogozásával, annak érdekében, hogy végre kikristályosodjon: miket is kevert bele Shakespeare ebbe a számomra fanyar koktélba.
Próbáltunk minél mélyebben belemászni minden egyes szereplő jellemébe, és a a szerelem áldozatainak legpontosabb jellemrajzát fölépíteni. A legkönnyebb dolgunk talán Lysanderral volt. Mindenki számára egyértelmű, hogy Ö az a tipikus tejberizs, Danielle Steel által írott, WC-papír minőségű lapokra nyomtatott figura, aki reggeltől estig egyenletesen barna, rettenetesen érzékeny és humoros, minden este sír a naplementében, de úgy, hogy könnyei mellizmán minimum10 percig peregnek végig.
A másik, számunkra érdekes, ám ugyanakkor megfoghatatlan és kiismerhetetlen figura Puck, akire Shakespeare a szálak összekuszálását bízta.
Amikor végre a megértés és a tisztánlátás sugárzott az arcunkról, elkészült az új szövegkönyv a szereposztással együtt. Akcióban és tanulásban gazdag időszak elé nézünk, aminek végterméke remélhetőleg a Szentivánéji álom című színdarab színpadra keltése lesz Nádasdy Ádám fordításában...

Szereposztás:
Hippolyta-Titánia Sági Leona
Théseus-Oberon Cselédes Árpád
Hermia Pesevszki Evelin, Szajkó Lilla, Eizler Evila
Heléna Rohacsek Anita, Rózsa Szabina, Barlai Zita
Demetrius Papp Arnold
Lysander Pletl Lóránt
Puck-Philostrat Szabó Krisztina

Cselédes Árpád