Az év végi vizsga az összegzés, az addig tanultak bemutatásának estéje volt. A vizsga mindhárom része az önkifejezés és figura szabta keretek összecsengését igyekezett elősegíteni mindannyiunknál, persze szereptől, annak mondanivalójától függően másként, de átérezve és láttatva egyaránt. Most már merészebben és határozottabban kellett hozzáállnunk az egész feladathoz, mint ahogy azt a merészebb és kihívásban gazdagabb darab-, dal- és filmválasztás is megkövetelte.

VÉRNÁSZ.
A közös jelenet Lorca Vérnász című drámájának harmadik felvonásából készült. Kulcsfontosságú mozzanata a hevesebb vérmérsékletű déli (spanyol) emberek minél élethűbb bemutatása, az érzések, mint például a düh, harag, fájdalom, lemondás, félelem, szerelem, öröm stb. reprezentálása színpadi eszközökkel, a filmes bevágások pedig mindeme tartalom színesebbé tétele mellett a kamerával, a csak részletekben való játék szaggatottságával, a színpad és a mozgókép közti különbséggel való ismerkedés megkerülhetetlen fázisai voltak. Ez volt az első olyan közös munkánk, amiben mindenkinek meghatározott szerepe, figurája volt, és mindezt tetteiben, mozdulatai, mondanivalója szilárdságával kellett megvalósítania. A szövegértelmezés szabadságában föloldódva a legfontosabb feladat a filmbetétek és a színpadi előadás minél egységesebb egésszé fűzése volt.

FILMRÉSZLETEK.
A lányok és a fiúk két különböző filmmel dolgoztak. Mindkét film Quentin Tarantino opuszából való, a lányok a Four rooms (Négy szoba) — ebből adott elő egy jelenetet Júlia és Andrej is, míg a fiúk a Reservoir dogs (Kutyaszorítóban) egy-egy jelenetének lehető legpontosabb mását igyekeztek színre vinni. A feladat lényege a minél mélyebb megfigyelés, a mozdulatok, a gesztusok, a mimika lehető legpontosabb lemásolása, és azoknak reprezentálása, oly módon, hogy a filmrészlet kivetítve folyamatosan megy párhuzamosan. A feladat rendkívül nagy koncentrációt, egymásra figyelést és pontosságot igényelt.

DALOK.
A vizsga ezen részében csak a lányok szerepeltek, ugyanis Paskó Csaba tanár úr a fiúkat nem tartotta alkalmasnak az énekvizsgán való részvételre. Minden lány kapott egy-egy dalt, amit sok gyakorlással igyekeztek minél tisztábbra csiszolni, és úgy kiállni a közönség elé. A feladatnak nemcsak abban rejlett a nehézsége, hogy énekszóval kellett lekötni a nagyérdemű figyelmét, hanem abban is, hogy a színpadon nagyrészt először álltak egyedül, csak magukra számíthattak, nem volt támasz, aki kisegíthette őket. De sikerült nekik mindenkit elvarázsolni.



Ennek a három részből álló vizsgának az osztály munkájának sokrétűségének, széleskörűségének, a megtanultaknak és nem utolsósorban a tehetségnek a bemutatása volt a célja. Egy évet zártunk le ezzel, és a szeretett, kiharcolt, megmunkált feladatok révén adtuk tudtára mindenkinek, hogy igenis, van értelme ennek az egész intézménynek (a Színitanodának) és a velünk való foglalkozásnak egyaránt.

Török Arnold